Das Ravist Podcast / 01 – Rónai András (ex-Quart)
2015. augusztus 13.
|
Das Ravist

Magyarország első számú Le1f-rajongója, a Quart egykori szerkesztője, Rónai András bő egy órában vonultatja fel aktuális hiphop kedvenceit első podcastünkben.

Rónai András tavaly nyárig, hét éven át volt szerkesztő Magyarország egyik legolvasottabb online zenei magazinjánál, a Quartnál, melynél olyan maradandó dolgokat hagyott az utókorra, mint a tökéletes magyar slágerszöveg, Majka lemezének elemzése, vagy számtalan remek mixtape és lemez az Ingyenzene rovatból. Később írt lemezkritikát a rövid életű tesla.wav-ra is, de azóta a vs.hu kult rovatában, valamint a Dalszerző blogon is jelennek meg cikkei. Első podcastünk elkészítésére őt kértük fel, és egy igencsak meglepő, ám messze az egyik legmenőbb idei mixet hozta össze nekünk, amelyhez egy nagyon részletes számlistát is mellékelt. Át is adnánk neki a szót:

“Nekem a hiphop viszonylag újabban jött, tinédzser koromban szociokulturális okokból kimaradt néhányat leszámítva (Beastie Boys, Public Enemy, Body Count stb.). Aztán jóval később, az elektronikus zene felől, és főként a producerek miatt érkeztem meg a műfajhoz, és mostanában már ha éppen nem “kell” valamit hallgatnom (ritka eset), akkor általában hiphopot szoktam. Ez itt néhány kedvenc számom az elmúlt néhány évből, különösebb koncepció nélkül, de remélhetőleg valami ívbe összerakva. Nincs Kanye, nincs Kendrick és nincs Danny Brown, mert őket biztos ismeri mindenki, aki erre az oldalra jön; de vannak azért nagyon híresek, meg egyáltalán nem azok.

01. Friday Night: Friday Night Fever (Radio), prod. Grilla & Ish (Friday Night (Radio Edits), Breakfast, 2008, letöltés)

Amikor először hallottam ezt, elhatároztam, hogy ha lesz egy olyan autóm, amiben rendesen lehet zenét hallgatni, mindenképpen fogom egyszer lehúzott ablakkal üvöltetni. Ez nemrég megvolt, jó, nem üvöltettem, csak viszonylag hangosan hallgattam – és lám, már egy mixbe is beletettem, kerek az életem. A két rapper közül az egyik a legnagyobb szerelmem, Serengeti, a másik Hi-Fidel.

02. Weekend Money: Nostrand, prod. Baghdaddy & Hot Sugar (Freddie Merkury, mixtape, 2014, letöltés)

Amikor összejön egy ilyen mindent-bele szám (traptol G-funkig, Popcorn-prüntyitől vonósokon át a szuper mókásan morgó basszusig), akkor nagyon jó tud lenni.

03. Christian Rich feat. Vince Staples & Bia: High (single, Good Luck Chuck Recordings, 2015)

Neptunes-rajongó, amerikai-nigériai producer-ikerpár, nyilván kell nekem. Lám, 2015-ben is lehet izgis trapet csinálni, úgy, hogy az még ráadásul tök populista is.

04. Future: Same Damn Time, prod. Sonny Digital (Pluto, Epic / Freebandz, 2012)

Nekem amolyan vízválasztó volt ez a szám, ezzel sikerült megszeretnem igazán a legújabb hiphopot (aminek ez az egyik kiindulópontja). Mármint nem kell mindent szeretni, meg ezt a zenét talán nehezebb is innen, ahol nem szól a (sztriptíz)klubokban (legalábbis gondolom*), de olyan kritikusok, akiket amúgy nagyon szeretek, annyira imádták a Plutót, hogy muszáj volt próbálkoznom. Aztán ezzel akadt be, itt írtam róla, hogy miért. (* Egyébként majdnem írtam egyszer arról egy cikket, hogy mi szól a magyar sztriptízklubokban, csak előbb a megbetegedő klub-DJ, majd a visszatáncoló klubvezető, aztán Lázár János miatt ebből nem lett semmi.)

05. Gangsta Boo & Beatking: Mashing, prod. DJ Brodinski (Underground Tape Music, mixtape, 2014, letöltés)

Nem vagyok híve az “olyan rossz, hogy az már jó” hozzáállásnak, de ez a teljesen elbaszott megszólalású szám a szívemhez nőtt.

06. Vince Staples: Blue Suede, prod. Hagler (Hell Can Wait, Def Jam, 2014)

Erről első körben lemaradtam, a Passion of the Weissen találkoztam vele 2014 legjobb számai között, és rögtön szerelem volt. A Summertime ’06 azon kevés lemezek egyike volt, amit tényleg “vártam”, ahogy mondani szokás, és lám, milyen jó lett.

07. 18+: Dry (Trust, Houndstooth, 2014)

Bár szerettem a 18+ mixtape-eket, még jobban a lemezt, azért azon meglepődtem, hogy annyira nem egyszeri ötletnek bizonyult, hogy alig volt valami, amit tavaly többet hallgattam volna.

08. Le1f: Mind Body. prod. Boody (Dark York, Greedhead x Camp&Street, 2012, letöltés)

Ez a hiphop + (mondjuk így) underground bass music hibridek egyik első darabja, nagyon sokat hallgattam anno, azóta is elő-előveszem, mert még mindig abszolút működőképes. És drukkolok Le1fnek, aki amúgy nagyon jó arc a valóságban is.

09. Future Brown feat. Tink: Wanna Party (Future Brown, Warp, 2015)

A Future Brown-lemezt szintén vártam, már csak azért is, mert a fele a Nguzunguzu, egy másik legnagyobb szerelmem – de nem lett annyira erős, mint ez alapján az első szám alapján lehetett volna. Vagyis inkább az egész lemez arra fut ki, hogy ez a végén megkoronázza.

10. Nicki Minaj: Lookin Ass, prod. Detail (V/A: Young Money: Rise of an Empire, Young Money Entertainment, 2014)

Nicki Minaj hol bejön, hol tökéletesen hidegen hagy, de ez a videó nélkül is nagyon erős. Az meg plusz öröm, hogy az egyik legnagyobb popsztár ilyenekkel tud / mer előállni.

11. Travi$ Scott feat. Rich Homie Quan & Young Thug: Mamacita, prod. Metro Boomin & DJ Dahi (Days Before Rodeo, Grand Hustle, 2014, letöltés)

Többrendbeli Kanye West-izmus, plusz egy kissé idegesítő/fülbemászó refrén, mégis tök jó, ami mutatja, mennyire erős korszak ez most, Kanye West hatása alatt.

12. Young Thug: Halftime prod. Kip Hilson (Barter 6, 300 Entertainment, 2015)

Tényleg elképesztő ez a figura, és számomra ezen az (első hivatalos) lemezen jön ki ez a legjobban, ahol nem kell elvonatkoztatnom az alapoktól, hanem a maguk minimalizmusában tökéletesen szolgálják őt.

13. Lucki Eck$: Lil Bitch, prod. Plu2o Nash (X, mixtape, 2015, letöltés)

Az egyik legizgalmasabb dolog számomra, akár még elméleti szinten is, az élőbeszéd és a rap mint mű(vészeti) forma viszonya. Lucki Eck$ talán nincs benne az x db legnagyobb rapperben, de ebből a szempontból az egyik legérdekesebb.

14. Jeremih feat. Chance The Rapper: The End, prod. Shlohmo (No More EP, mixtape, 2014, letöltés)

Mivel nem vártam ezt az EP-t, ezért nem is csalódtam benne, mint sokan, joggal. Az utolsó szám viszont pompás. Eleve a nagyon mű hangokat szeretem, és amikor Jeremih úgy szaggatja meg az énekét, mintha valaki vagdosná a vokálhangmintát, az egy visszatekerem-hogy-tényleg-jól-hallottam-e pillanat volt. Chance The Rappert is jobban szeretem itt, mint bárhol máshol.

15. JusMoni x WD4D: Queen Feel (Queen Feel, Care Package, 2012, letöltés)

Ez egy kis csalás, mert egy többé-kevésbé hiphopos szám egy alt. R&B EP-ről, de az annyira alulértékelt csoda, hogy minden alkalmat megragadok arra, hogy reklámozzam.

16. Rome Fortune x OG Maco: Make It Loud, prod. Cubby (Yep, mixtape, 2015, letöltés)

A U Guessed Itnek nagy rajongója vagyok, de azért azt csak nem akartam berakni ide. A második legjobb dolog, amit OG Maco csinált, ez a Rome Fortune-nal közös EP, amiről ez a nyúlós szám a legjobb.

17. Balam Acab: Look (Club Water Discus, 2013)

Amikor egy producer eldobható hülyéskedései kategóriákkal jobbak, mint a komoly művei. (Plusz: ez a baj az internettel, nincs már fent az eredeti letöltő helyén, keressétek meg azért az egészet.)

18. Nocando: All Over A Bitch (AOB) (Tits ‘N Explosions, Hellfyre Club, 2013, letöltés)

Nocando ez utáni, komoly lemeze is jó volt, de nekem ez a hülyéskedős akadt be igazán. Himnusz!

19. Earl Sweatshirt feat. Wiki: AM // Radio, prod. randomblackdude (I Don’t Like Shit, I Don’t Go Outside, Tan Cressida / Columbia, 2015)

Ha most lennék depressziósabb tini, mint amilyen tini valójában voltam, akkor ez biztos a kedvenc lemezem lenne, sőt, így is az egyik.

20. Gorgeous Children: Costly Bottle, prod. Gila Monsta (Ice, Vase, 2013, letöltés)

Amiatt a csodaszép hangminta miatt, amiről elsőre nem hittem el, hogy tényleg ebben a számban van, és nem véletlenül elindult egy fülön.

21. Dr. Yen Lo: Day 81, prod. Preservation (Days With Dr. Yen Lo, Pavlov Institute, 2015)

Majdnem pont olyan, mint egy klasszikus hiphop: karizmatikus MC, fasza hangulatfestő hangminták – csak nincsenek beatek, lassú és minimalista, és ettől a “majdnem pont olyan” tök más. Elképesztő, hogy még ennyire újat és izgalmasat is ki lehet hozni ebből a hagyományból.

22. Serengeti: Karate, prod. Sicker Man (Saal, Graveface, 2013)

Serengeti, aki a nyitó Friday Nightban is benne van, a legalulértékeltebb rapper valaha, pedig olyanok rajonganak érte, mint Robert Christgau, Jeff Weiss, meg én. Ez egy elbaszottul szomorú szám egy elbaszottul szomorú lemezrõl, és annyira nem is illik ide talán, de amikor elõször meghallgattam, akkor háromszor egymás után kellett, pedig ilyet ritkán szoktam.

(Nerdöknek: néhány szám már az előző évben kijött, mint az album, aminek az adatait feltüntettem. Gyűjtsd össze mindet!)”

One thought on “Das Ravist Podcast / 01 – Rónai András (ex-Quart)

  1. […] egyébként első podcastünkben is szerepel egy felvétellel – hiphop/bass music hibridjét mindig is nagyon bírtuk, számos EP […]

Comments are closed.