Műfaji poénok és nagyvárosi komorság – TEST FEST az A38-on
2016. június 1.
|
Das Ravist

Május utolsó szombatján zajlott le az első TEST FEST a Bladerunnaz szervezésében, amelyen Rockwell, Kahn és DJ Paypal lépett színpadra. Az este folyamán három egészen különböző műfaji hagyomány ért egybe, és ezzel szerintünk tökéletesen célt is ért az esemény. Részletesebb számolunk be minderről lejjebb.

Ha a buli közepén elkezdek azon gondolkodni, hogy vajon szegény DJ-nek mi lehet a gondja, bánata, akkor abból már nem sülhet ki túl sok jó. Márpedig Rockwell szettje alatt ezen merengtem el egy idő után. A drum and bass legizgalmasabb figurájaként számon tartott előadóhoz három évvel ezelőtt már volt szerencsém, és egy olyan (emlékeim szerint) kétórás mixet rakott össze, amiben egy perc elcsépelt, unalmas rész sem volt és duzzadt az energiától. De akár meg lehet említeni az év eleji Essential Mixét vagy bármely korábbi Radio 1-os műsorát.

Az A38-on is erősen kezdett: semmi szarozás, rögtön jöttek a rave-es témákkal felvértezett jungle-juke számok, de egy kis idő múltán valahogy nem működött a dolog. Rockwell szinte sorra vette tavalyi, Obsolete Medium című lemezének legerősebb számait, volt a Please Please Please, az Itsok2behapp-E és a Guts Blood Sex Drugs is, valamint a vége felé kikacsintott a kicsit higgadtabb, de hasonlóan erős, Breakage-dzsel közös Technoirral is. Ezek mellé jött egy-két hasonló stílusban mozgó, energikus track, de az egyébként meglepően gyér közönség sem érzett rá ezekre, és kicsit úgy tűnt, mintha Rockwell kezdeti lelkesedése is alábbhagyott volna. Ennek tényleg több oka is lehet, talán nem tudott mit kezdeni azzal, hogy éjfél után még csak szállingóznak befelé az emberek és nem nagyon mozog senki, de az is bekavarhatott, hogy Kahn gépének késése miatt szinte az utolsó pillanatban került előrébb. Ám a végéhez közeledve egy nagyjából húsz perces blokkra elkalandozott a trapes számok felé, mint amilyen például az Kanye West All Dayjének remixe, amire szemmel láthatóan mindkét fél jobban ráérzett és nálam ezzel mentette meg az önmagához képest jóval gyengébb szettjét.

Na, meg a lezárással: mikor már Kahn is megjelent a színpadon, Rockwell elővette az egyik legnagyobb dubstep alapvetést Bugtól. (ÁD)

Kahn pedig ott vette fel a fonalat, ahol a T-1000-es zárt, és egy olyan bő egy órát tárt elénk, amely megmutatta, hogy EZ a dubstep 2016-ban, erről szól: szinte kézzel fogható ridegség, komor hangulat, feszes ütemek és annyiféle kulturális hatás a jamaicai dancehalltól kezdve a keleties dallamokig, amennyi egy nagyvárosi nyüzsgésben szembe jöhet velünk. Nagyjából végigvette az elmúlt öt év Tempa-, Tectonic- és Deep Medi-termését időnként egy-egy jól elhelyezett slágerrel, mint például a a szinte modern klasszikusként is mondható Badman City, néhol a szigorúságot hozta előtérbe, néhol pedig inkább hagyta, hogy a lomha dobok és a végtelenül mély basszus között lebegjen a közönség. Ez volt az, amiért én anno megszerettem a dubstepet, és ami egy rövid időre eltűnt, vagy csak elhalványult, ám az elmúlt három-négy évben mindig el tudom mondani, hogy igenis a műfaj még mindig baromi jó és megvannak benne az eredeti érték. De ami igazán elrabolta a szívemet, az egy olyan szám volt, amelyet három év után épp a buli napján hallgattam rongyosra és akkor egy hozzá tökéletes illő jamaicai hangsávval megszólalt…

13308534_10153486447707001_3423324632219071024_o

(forrás: Bladerunnaz)

Bár nem a műfaji kalandozás volt jellemző Kahn szettje, ez egyáltalán nem vált hátrányára, sőt, épp ezért volt egy komplex élmény, ahol a rövid idő ellenére egymást karöltve tudott kiteljesedni a zene és a hangulat. Egy olyan egyórás utazás volt, amelyben ez a fentebb is említett atmoszféra dominál és nem egyes számok, nem a DJ technikai tudása. (ÁD)

DJ Paypal színpadra lépésekor rögtön nagy meglepetést okozott azzal, hogy láthattuk az arcát. A rejtőzködő előadó szinte már védjeggyé vált felszerelése, a kendő, a napszemüveg és a Chicago Bulls-os baseballsapka nem voltak sehol, pedig ezek nem csak a promófotóin, hanem (amennyire utána tudtam járni) minden egyes fellépésén is az anonimitását hivatottak megőrizni. Így aztán tényleg nem tudom, hogy mi lehetett az oka annak, hogy az A38-on – szó szerint – „kendőzetlenül” állt a közönség elé. A szettje mindenesetre tényleg olyan volt, mint amilyenre előzetesen számítani lehetett. A közel másfél órás játékidő alatt megállás nélkül táncoltatta az addigra sajnos igencsak megfogyatkozott közönséget, úgy, hogy mindeközben azért teljességgel kiszámíthatatlan és kompromisszummentes volt a produkciója. A tipikusabb footwork-trekkektől bátran eltávolodott, és hol afrikai ritmusok csendültek fel, hol meg savas szintitémák, de persze leginkább a diszkó-hatások/hangminták uralták a szettet. Biztosra csak nagyon ritkán ment, mint amikor előkapta Kanye Westtől a Fade-et vagy az On Sightot, persze ezeket is széttördelve és felgyorsítva, illetve egyszer egészen váratlanul felcsendült Dido Thank You-ja (ami akár Eminem Stanjének refrénje is lehetett, igazából tényleg csak azt a részt játszotta, ami a két dalban közös), de ezek sem tűntek ócska trükknek, teljesen jól beleillettek a szettbe.

Menet közben egy csomószor eszembe jutott, hogy amit DJ Paypal csinál (amúgy nem csak a színpadon, hanem a kiadványain is), az nagyon közel áll ahhoz, mint amit az Uffalo Steez összehozott a Jukeyfied Vol. 1. mixtape-en, ahol régi magyar popslágerekből készítettek „juke-verziókat”. Mindkettőnek megvan az az alapvető vonása, hogy a hangminták játékos felhasználásával, humoros kifordításával alkotnak valami egészen újat, ami egyszerre lesz „zenei poén”, és jól beleillik mégis a műfaji (ez esetben a footwork/juke) sztenderdekbe is. Ezek után jobban nem is jöhetett volna ki DJ Paypal fellépésének lezárása, mint hogy az Uffalo színeiben Vanis vette át tőle a stafétát, de mielőtt belekezdett a szettjébe, még barátain átkarolták egymást a Teklife-pionírral. (HZD)

(A nyitókép nem az eseményen készült.)

One thought on “Műfaji poénok és nagyvárosi komorság – TEST FEST az A38-on

  1. […] három hónappal DJ Paypal budapesti fellépése után újabb Teklife-tag látogat hozzánk, méghozzá ezúttal a juke/footwork egyik legnagyobb […]

Comments are closed.