Bár valószínűleg hónapról hónapra tűnnek fel az új műfajok és ugyanazzal a lendülettel merülnek feledésbe, a már 2013 környékén útjára indult wave mozgalom kilépni látszik a teljes ismeretlenségből, egyre több szerephez jut a benne résztvevő maréknyi előadó és az általuk alapított kollektíva. A rideg, kristályos szintik és a mélabú trap útját taposó vonulat mellett mi sem tudtunk elmenni.
A tavalyi év végén többször is hangoztattam másoknak, hogy a kedvenc új zenei hullámom a wave. Igen, csak szimplán wave, mint hullám, ami még inkább komolytalanná teszi a kijelentést. Főleg, ha azt nézzük, hogy ez az egész egy online közösségekből, pontosabban a Soundcloudról kiindult vonulat. És hát, ma már ki vesz komolyan bármilyen semmiből jött irányzatot ilyen háttérrel, amikor a zene online terjedése óta kis túlzással havonta tűnnek fel mondvacsinált – sokszor csak poén – műfajok? Pláne úgy, hogy az elmúlt években szemtanúi lehettünk már sok lelkes törekvésnek, amikre alig-alig emlékszik valaki? Például ugye én, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a wave, habár a mainstreambe kerülésre finoman szólva is kevés esélye van, de elkerülheti a süllyesztőt. Ahogy a mozgalom egyik fő alakja, Plastician tette fel egy 2015-ös mixe kapcsán a kérdést: vajon a Soundcloud életet adott egy új zsánernek?
A veterán zenész neve a többségnek a grime és a dubstep aranykorából lehet ismerős, amikor dj-ként és producerként is oroszlánrészt vállalt a két műfaj terjesztésében. Emellett a Rinse FM-en hetente jelentkezik saját műsorral, amelyben már bő egy éve a wave játssza a főszerepet. Plastician egy interjúban azt mondta, hogy bár ő is kapcsolatba került olyan irányzatokkal mint a footwork vagy a Baltimore club, de mindig is az izgatta, hogy épp mi történik Londonban, milyen új szcénák mozgolódnak és így talált rá a wave-re. Ő úgy látja, hogy a wave talán nem tűnik egetrengető újdondságnak, ám számára mégis a bass music egy teljesen új változata, amiben minden benne van, amin a színtér producerei felnőttek, a grime-tól kezdve az amerikai trapig.
Maga a wave címke talán Klimekstől (képünkön) eredeztethető. Erről az egyik brit producer, Skit mesélt nekünk, tőle látta először, hogy ezzel tagelte be a zenéjét, de már előtte is volt egy vonulat, amelyet a cloud rap és az ambient inspirált és nagyjából úgy hangzott, mint az, amit a wave képvisel. „Klimeks ötlete volt a wavemob is. Eredetileg arra használta, hogy a saját zenéit itt adja ki és a hasonló stílusban alkotó zenészek mixeit közzétegye. Nagyjából másfél éve hozott össze egy kollektívát a válogatáslemezek és szóló EP-k terjesztésére”. Ez a wavemob, amely jelenleg tizenöt előadót tudhat a soraiban (többek között Skit, Kareful, Noah B, Foxwedding vagy Deadcrow) és tavaly két válogatásuk is megjelent a tucatnyi mix és ingyen letölthető szám mellett.
Akárcsak az előadók többsége, Skit is ugyanúgy került a szcénába. „Már akkor ilyen zenét csináltam, mielőtt még neve lett volna. 2013 környékén próbáltam a cloud rap, a chillesebb hiphop és a brit basszus zene valamilyen egyvelegét összehozni és minden olyan hatást belevinni, ami engem érintett”.
A wave tehát fentebb már Plastician és Skit által is körül lett írva. De pontosabban és valamennyire egyszerűen definiálva a wave magában hordozza a grime ridegségét, előtérbe helyezi az arra jellemző kristályos szintiket és ezt a lomha, elszállós trapre helyezi, ami mellett szinte bármilyen egyéb hangzás feltűnhet, a lényeg rengeteg érzelem 120 és 140 BMP között. Nem az a tolakodó EDM-műfaj, ami belemászik az ember arcába, sokkal mélyebb és a harsányság helyett a kissé mélabú, introvertáltabb hangulat jellemzi.
Bár a maga nemében komolyabb visszhangot csak 2016-ban kapott a mozgalom, mint látható, pár éve már jelen van és többek között épp az erős összetartás miatt tudott fennmaradni. És nem csak hogy nem tűnt el a süllyesztőben, hanem egyre nagyobb figyelmet kap. Míg az előző évben még csak egy-két szűkebb rétegnek szóló blog írt a wave-ről, nemrégiben már a Mixmag egy hosszabb cikkben részletezte a hullámot és a BBC egy ötperces minidokut is készített, amelyben Skit, Kareful és Plastician beszél a szcénáról és a wavebulikról. Az utóbbi két megjelenést megelőzően tett kijelentésem (csak az ismétlés kedvéért: „a kedvenc aktuális zenei hullámom a wave”) után még bizonytalan voltam, hogy ez a lendület 2017-ben is felszínen tudja-e tartani a vonulatot és nem is az említett cikkek vagy videók erősítettek meg benne, hanem hogy több producer is jelentkezett új vagy debütáló kislemezzel az év elején.
Az egyik friss bemutatkozó Klasey Jones volt, aki Plastician kiadójánál, a Terrorhythm-nél jelentette meg Foreign Buyers Club című ötszámos anyagát. Majd ott volt a holland Deadcrow és kanadai Sorsari, akik egyaránt a második EP-jüket adták ki néhány hónapja. Ráadásul mindhárom előadóról elmondható, hogy a „klasszikus” wave jegyek mellett már ki tudtak építeni egy sajátos hangzást, ami még színesebbé teszi a szcénát és nem hagyja, hogy a sablonos szürkeség unalomba fullassza.
A wave irányzat és a benne lévő producerek a legőszintébb, sallangmentes lelkesedéssel csinálják azt, amit közösen megalkottak. Plastician hétről hétre töretlenül szolgáltatja a wavemob család előadóinak és a Soundcloudon levadászott új jövevények friss zenéit és mindenki bizakodó, hogy az a hangzás, amiben megtalálták önmagukat egyre több emberhez fog eljutni. Skit arra az elcsépelt kérdésünkre, miszerint mit jósol a wave-nek szintén reménnyel teli választ adott: „egyre jobban tisztelik az irányzatot, egyre több lehetőséget kapnak azok az alkotók, akik részt vesznek benne. Egy év múlva talán már arra is lehetősége lesz az előadóknak, hogy a világ bármely részén turnézzanak és nagyobb előadókkal is dolgozhassanak”.
Utóbbi gondolathoz kapcsolódóan talán az egyik első fecske lehet a svéd CVRL egyik új, egészen könnyedebb száma, amelyben a többlemezes honfitársa, Karin Park énekesnő vendégeskedik.
