Szerelmes számok a kultúra iránt – a 2000-es évek legjobb hiphop számai
2015. május 27.
|
Das Ravist

A hiphop legjobbjait összegyűjtő cikksorozatunk korábbi részeiben a nyolcvanas, majd a kilencvenes éveket tekintettük át. Most elérkeztünk a befejező részhez, amelyben a kétezres éveket vesszük sorra. Ebben az évtizedben már tényleg nehéz volt újat és frisset mutatni a hiphopban. Műfajok mosódtak össze, minden vegyült mindennel, kiteljesedett a brit hiphop, meghatározóvá vált az úgynevezett alternatív vonal, és már nem csak az afroamerikai előadók szállították a gyors és pengeéles rímeket. Hát mi mégis megpróbáltunk rendet rakni ebben a káoszban.

20. Jehst – Nightbreed ft. Kyza & Klashnekoff (2002)

A brit hiphop még az előző évtized elején virágzott fel igazán, nem sokkal a grime kérészéletű térhódítása előtt. Jehst az angol underground máig oszlopos tagja. A Nightbreed az egyik korai száma, amiben a jól eltalált instrumentális részen kívül elsőre talán semmi különleges nincs, de kicsit jobban odafigyelve a komplex és dinamikus szöveg és a kiváló rímek teljesen magukba húznak – főleg az első verze, Kyza része (”Night time vultures hidden in the dark of the shadows / Eyes red, night vision sharper than arrows / Tools in my hand cause I’m parrow / Prang cause I’ve seen many man get hanged from the gallows”).

19. Atmosphere – Fuck You Lucy (2002)

A rapper Slug és a DJ/producer Ant alkotta, minneapolisi Atmosphere az ezredforduló környékén virágkorát élő indie hiphop hullám egyik kulcsfontosságú formációja, akik a mai napig működő független kiadó, a Rhymesayers Entertainment alapítói között is ott voltak. A 2002-ben megjelent God Loves Ugly volt az egyik legsikeresebb lemezük. Ezen található a Fuck You Lucy, amelynek rideg, monoton alapja tök jól ellensúlyozza Slug mániákus szövegelését. A dal „megszólítottja” egy fikcionális karakter, Lucy Ford, aki visszatérő, allegorikus alakja több Atmosphere-kiadványnak is. Amúgy Lucy Ford=Lucifer, szóval bocs, Kendrick Lamar, de ezt az ötletet már több mint egy évtizeddel előtted ellőtték…

18. Kid Cudi – Day ’n’ Nite (Nightmare) (2009)

Kid Cudi eleinte elég vékony határon mozgott az alternatív hiphop és a popzene között. Debütlemeze inkább az utóbbi felé húzott, telis tele egyből ragadó dalokkal és olyan dallamokkal, refrénekkel, amik könnyűzenei téren simán irigylésre méltóak. A félvállról vett lazasággal – vagy talán teljesen betépve – előadott, mind instrumentális, mind a maga egyszerűségével és passzivitásával felvértezett énekes-szöveges rész is az évtized egyik legjobb slágerévé tették a Day ’n’ Nite-ot.

17. Cannibal Ox – Iron Galaxy (2001)

Több mint egy évtized után idén tért vissza nagylemezzel a Vordul Mega és Vast Aire alkotta Cannibal Ox. Az El-P által producerelt első lemezük, a The Cold Vein töretlenül őrzi kultstátuszát, szinte képtelenség olyan listát találni, melyen ne lenne rajta az évtized legmeghatározóbb hiphop lemezei között. Mint már korábban írtuk, a két rapper rímei és változatos szövege közötti kiváló összhang, valamint a mostanában a Run The Jewels révén emlegetett producer alapjai miatt működött és ütött akkorát az album, a nyitó trekk például annyira jól eltalált belépő, hogy utána nehéz is feleszmélni a többi komplex szám előre haladtával.

16. Dilated Peoples – Worst Comes To Worst (2001)

Ugyan a Dilated Peoplesnek csak egyetlen szélesebb körben is ismert száma van (ez a Kanye Westtel közös This Way), azért az ezredforduló óta masszívan kivették a részüket a Los Angeles-i underground hiphop színtér történéseiből; és habár utóbb már voltak felejthetőbb kiadványaik, legalább az első két lemezük (The Platform, Expansion Team) okán az évtized legjobb előadói között emlegethetjük őket. A csapat egyik legsikerültebb száma Worst Comes To Worst, amelynek alapját a velük sokszor együtt dolgozó, de amúgy ezer más helyről is ismert The Alchemist szerezte. A dal főmotívumát egy soul-klasszikusból származó gitár-hangminta képezi, a refrént pedig a Dilated Peoples DJ-je, Babu scratch-eli egy Mobb Deep-számból; a dal közepe táján pedig a Gang Starr-os Gurut is hallhatjuk egy pár sor erejéig.

15. Kanye West – Through The Wire (2003)

Ugyan Kanye West csak a következő évtizedben teljesedik ki igazán, vagyis a 2010-es My Beautiful Dark Twisted Fantasy-vel kezdődően jönnek tőle a korszakos remekművek, azért már a kétezres években is képes volt megreformálni a hiphopot: producerként visszahozta a hangmintázást (főleg a soulból kölcsönzött sample-öket) a mainstream hiphopba, rapperként pedig egészen újszerű – az akkoriban uralkodó keménykedős cuccokhoz képest „alternatív” – témákat hozott a műfajba, szóval igazi trendszetter volt mindig is. Első lemeze, a The College Dropout még nem hozta meg az igazi áttörést, pedig ebből az időszakból a legjobb munkája. Ezen található a Through The Wire, aminek alapja jól példázza West védjegyszerű produceri fogásait, és különlegessége, hogy – ahogyan arra a cím is utal – itt még a kis híján halálos autóbalesete miatt összedrótozott állkapoccsal hallhatjuk rappelni.

14. Nas – One Mic (2001)

Nas egész karrierjét beárnyékolja, hogy első nagylemeze, a sokak által minden idők legjobb hiphop-lemezének tartott Illmatic sikerét sohasem volt képes megugrani. A 2001-ben megjelent Stillmatic címével is azt volt hivatott jelezni, hogy ezzel az anyaggal igyekszik Nas visszaállítani megbecsültségét a műfaji berkeken belül, hiszen ekkorra már rendesen eljátszotta azt a kilencvenes évek utolsó éveiben megjelent, nem túl nívós kiadványaival. A Stillmatic mondjuk ugyanúgy messze elmarad a ‘94-es debütlemezétől, de így is az egyik legjobb Nas-lemez lett. Húzószámai között ott van a Jay-Z-nek odamondogató Ether, a Maffiózók főcímzenéjét hangmintázó Got Ur Self A… és persze a One Mic, amely a visszafogott, csendes – egyébként Phil Collins In The Air Tonightját hangmintázó – refrén és a fokozatosan emelkedő intenzitású verzék között váltakozik, ezzel követve a kiváló dalszöveg érzelmi hullámzását.

13. Slum Village – Fall In Love (2000)

A Fall In Love a Baatin és T3 alkotta Slum Village első lemezén jelent meg, melyre J Dilla szállította az alapokat. Annak ellenére, hogy a csapat elért valamiféle kultstátuszt, ráadásul J Dilla révén is rengeteget előkerül a neve, mégis egy méltatlanul elfeledett albumról és számról van szó. Pedig ha valami igazán fülbemászó, akkor az a Fall In Love refrénje.

12. Jaylib – McNasty Filth ft. Frank-n-Dank (2003)

Két kiváló producer (és „mellékállásban” MC), J Dilla és Madlib közös projektje egy albumot ért meg. Bár minden arannyá válik, amihez a két úriember hozzányúl, összességében mégsem ez a legerősebb anyaguk. Egy korrekt, jól elkészített lemez, egy-két slágerrel, melyek közül a rövid bulibomba, a McNasty Filth a legjobb.

11. Jay-Z – 99 Problems (2003)

Ennyi év távlatából tekintve van abban valami rendkívül ironikus, hogy Jay-Z 2003-as The Black Albumát úgy vezette fel, hogy az lesz az utolsó lemeze, és azt követően előadói minőségében nyugdíjba vonul; ez igazából soha nem történt meg (vagy annyira rövid ideig tartott, hogy akár meg se történt volna, ami nagyjából ugyanaz), viszont a The Black Album így is lezárt egy korszakot. Hiába tért vissza utána, igazán korszakalkotó, fontos lemezt már képtelen volt összehozni (kivéve talán a Kanye Westtel közös Watch The Throne-t). Ráadásul akkoriban még tényleg releváns dolgokról rappelt (vagyis nem kizárólag önnönmaga nagyságáról), erre pedig a legjobb példa a 99 Problems, amelynek dalszövege rendkívül nagy port kavart, és elemzések hosszú sorát eredményezte. A dal producere pedig a legendás Rick Rubin, aki egy hamisítatlan régisulis bítet pakolt Jay-Z alá.

10. Missy Elliott – Get Ur Freak On (2001)

Aki Timbaland jellegzetes alapját nem hallotta még, az az elmúlt tizennégy évben valószínűleg egy barlangban élt. Néhány éve a Rolling Stone magazin a korszak 14. legnagyobb slágerévé választotta, valamint bekerült a valaha volt 500 legjobb szám közé is, de valószínűleg minden, hiphoppal foglalkozó listán előkerül a Get Ur Freak On. Az akkoriban épp csúcsán lévő Missy Elliott karakteres stílusa és penge szövegei mellé a kétezres évek egyik legfelkapottabb producere olyan bhangra-hatásokkal teli instrumentális részt rittyentett, hogy együtt a kettő tényleg kihagyhatatlan.

9. Bike For Three! – Always I Will Miss You. Always You. (2009)

A Bike For Three! a kanadai rapper, Buck 65 és a Greetings From Tuskan művésznéven dolgozó belga producer közös projektje, melynek érdekessége, hogy a két előadó élőben sosem találkozott. A neten küldözgették egymásnak a különböző ötleteket, amik aztán az előző évtized egyik legizgalmasabb hiphop lemezévé álltak össze. A 2009-es More Heart Than Brains egy halványan komor, szomorkás hangulatú album Buck 65 karcos rímeivel és producertársa helyenként hol glitches, hol szintipopos alapjaival és tele érzelemmel, ami az Always I Will Miss You. Always You-ban jön át a leghatásosabban.

8. El-P – Smithereens (Stop Cryin) (2007)

El-P Killer Mike-kal közös projektje, a Run The Jewels a hiphop legkurrensebb sikersztorija, pedig a New York-i MC/producer finom szólva nem mostanság kezdte karrierjét: először a kilencvenes években tűnt fel a Company Flow tagjaként, majd megalapította a Definitive Jux nevű független kiadót, ahol 2002-ben jelent meg első szólólemeze, a Fantastic Damage; a kétezres évek közepére pedig már az alternatív hiphop vonal egyik zászlóvivője volt. Második szólólemezén, a 2007-es I’ll Sleep When You’re Deaden olyanok is közreműködtek, mint az At The Drive-Inből vagy a The Mars Voltából is ismert Omar Rodríguez-López és Cedric Bixler-Zavala vagy a Nine Inch Nails-főnök Trent Reznor. A lemez egyik kiemelkedő felvétele a Smithereens (Stop Cryin), amelynek dalszövegében megjelennek az olyan, El-P-nél sokszor visszatérő témák, mint a paranoia, a poszttraumás stressz vagy a tudatmódosító szerek használata.

7. Zion I – Bird’s Eye View (2005)

Az oaklandi underground hiphop duó első három lemeze egytől egyig kiváló volt, bemutatkozásukat még díjra is jelölték, ám az utóbbi években szinte teljesen eltűntek. A Baba Zumbi és Amp Live alkotta páros 2005-ös, True & Livin’ című lemezén jelent meg a rövidke, két és fél perces Bird’s Eye View. Rövidsége és egyszerűsége ellenére mégis annyi mindent sikerült beletenni, érezhetően szívvel-lélekkel, hogy simán a korszak egyik legjobb trekkje. MC Zumbi refrénjének és a lágy alapnak köszönhetően sugárzik az egészből egyfajta finomság. Common I Used To Love H.E.R.-jéhez hasonlóan ebben a számban is egy fiktív női alakkal azonosítja az előadó a hiphopot, ami akár egy szerelmes számnak is tekinthető a kultúra iránt.

6. Mos Def – Quiet Dog Bite Hard (2009)

Mos Def szerepelt egy számmal sorozatunk előző részében is, 1999-ben megjelent debütáló lemezét pedig a műfaj történetének egyik legjobbjaként méltattuk. Csakhogy akkor azt nem tettük hozzá, hogy egészen pontosan tíz évet kellett várni arra, hogy még egy hasonló színvonalú mestermű összejöjjön neki. Két igencsak felejthető kiadvány után 2009-ben jelent meg a The Ecstatic, amelyen végre megint minden a helyén volt: nagyszerű alapok (olyan producerektől, mint Madlib, Oh No vagy Chad Hugo a The Neptunesból) és még nagyszerűbb szövegek Mos Deftől, aki ráadásul előadói sokrétűségéről is újra tanúbizonyságot tett. És még egy olyan SLÁGERT is sikerült összehoznia, mint a Quiet Dog Bite Hard, aminek annak idején volt egy emlékezetes, már-már hipnotikus erejű előadása az épp most leköszönő David Letterman műsorában, ami az albumverziótól jelentős mértékben eltér.

5. Foreign Beggars – Contact ft. Noisia (2009)

A kétezres évek a brit hiphop felvirágzásának időszaka is volt, a komplex és a műfajon valamelyest kívül álló előadókkal – mint például Roots Manuva – valamint a grime hullám legjobbjaival egyetemben. A Foreign Beggars csapat első két lemezén még a klasszik hiphopban utazott, két egészen frankó, de azért nem annyira kiemelhető anyagot össze is hoztak, de 2009-ben az akkor már elektronikában, dubstepben és bass musicban úszó brit trend őket is elkapta. Kifejezetten ízléses, sőt, máig a legjobb produktumuk a United Colours Of Beggatron című lemez, melynek egyik, ha nem a legnagyobb húzószáma a holland drum and bass trióval, a Noisiával készült, elképesztő energiával teli Contact.

4. Madvillain – All Caps (2004)

A Madvillain az a kollaboráció, aminek egész egyszerűen muszáj volt előbb-utóbb bekövetkeznie. Az inkább rapper, mint producer MF DOOM és az inkább producer, mint rapper Madlib közösködéséből született az azóta szépen kultlemezzé érett, rendkívül sikeres Madvillainy – ami egyúttal a Stones Throw igencsak impozáns katalógusának egyik legsikeresebb darabja –, amelyet viszont azóta nem követett több (leszámítva egy teljesen felesleges remixalbumot), bár régóta szállingóznak a hírek a folytatásról. A Madvillainy-t amúgy nem kell nagyon megfejteni: egész egyszerűen azért működik ilyen jól, mert egyfelől Madlib hozza a védjegyszerű hangmintázós, basszusnehéz alapjait, másfelől pedig MF DOOM talán valaha volt legjobb szövegeit írta meg erre a lemezre. A Madvillainy talán legfogósabb száma az All Caps, amelynek címe arra utal, hogy MF DOOM nevét csupa nagybetűvel kéretik írni.

3. Outkast – B.O.B (2000)

Az Outkast ugyan a kilencvenes években három nagylemezt is kiadott, az igazi áttörést a 2000-ben megjelent Stankonia jelentette, amelyen már jelentősen elkanyarodtak a jellegzetes déli hiphopos gyökereiktől, és ez az albumuk számos más műfaj stílusjegyeit is felmutatta. Elég csak a lemez egyik húzószámát, a B.O.B-ot (ami „Bombs Over Baghdad” rövidítése) tekintenünk, ami már önmagában is kész műfaji kavalkád. A tipikus drum and bass ütemre épülő dalban torzított gitárt, orgonát, gospel kórust egyaránt hallhatunk, miközben a két MC, Big Boi és André 3000 őrületes tempóban rappelik végig verzéiket. A Pitchfork szerint amúgy ez a kétezres évek legjobb száma, de más, hasonló listákon is szép helyezéseket ért el.

2. J Dilla – Nothing Like This (2003)

Kétségtelen, hogy J Dilla a valaha volt egyik legelismertebb és legkultikusabb hiphop előadók egyike. A fiatalon elhunyt producertől számtalan slágert ide lehetne tenni, a Won’t Dotól kezdve a Come Get It-ig, a temérdek instrumentális számról már nem is beszélve. De a Nothing Like This mégis kilóg mindközül. Az egyébként is valamelyest kísérletezőbb irányban mozgó Ruff Draft igazi kívülálló száma, lo-fi hiphop, eltorzított ének-rappel és egyszerű, ámde annál szívhez szólóbb szöveggel. A végtelennek tűnő Dilla-katalógus egyik legjobb száma.

1. Aesop Rock – None Shall Pass (2007)

Ha van az alternatív hiphopnak igazán emblematikus alakja, akkor minden bizonnyal Aesop Rock az. Az pedig kétségtelen, hogy a kétezres években a legelőremutatóbb dolgok ezen a vonalon történtek. Szóval már csak ezért is méltán kerülhetett a listánk élére Aesop Rock talán legismertebb felvétele, a 2007-es None Shall Pass című lemezének címadó tétele. A dal alapját az Aesop Rock mellett sokszor felbukkanó Blockhead követte el, Brian Eno By This Riverjének billentyűs témáját felhasználva; Aesop Rock pedig a mainstream hiphop felszínességének kritikáját, és egyúttal általánosabban értett társadalomkritikát is megfogalmaz szokásosan nagyszerű dalszövegében. Amúgy ebből a felmérésből az is kiderült, hogy a rapperek között toronymagasan ő rendelkezik a legnagyobb szókinccsel.

(Szöveg: Árvai Dániel, Horváth Zoltán Dávid)