Sorozatunk előző részében a nyolcvanas évek legjobb hiphop számait szedtünk össze, most pedig a kilencvenes évek csúcsteljesítményeit listázzuk. Ebben az évtizedben talán még töredezettebbé vált a műfaj, meghaladva a már a nyolcvanas évekre is jellemző sokszínűséget, emellett pedig a mainstream áttörést is ez az időszak hozta el. Ezek után nem is csoda, hogy ezúttal nem bírtunk megállni tíznél, inkább megdupláztuk a helyezettek számát.

20. Pharoahe Monch – Simon Says (1999)

Pharoahe Monch három Organized Konfusion-lemez után, 1999-ben jelentette meg első szólóanyagát, az Internal Affairs-t a kilencvenes évek egyik legfontosabb független hiphop-kiadójánál, a Rawkus Recordsnál. A lemez legnagyobb slágere a Simon Says, amelynek alapját is Pharoahe Monch jegyzi, egy 1992-es Godzilla-film soundtrackjéről szedett hangmintára építve a nyílegyenes, már-már kommersz bítet. Azt azért gyorsan tegyük hozzá, hogy Pharoahe Monch ezzel a felvétellel az erőfitogtatást, keménykedést túltoló pályatársai elé állít görbe tükröt, és éppen ezért előadásmódja is némiképp eltér a tőle megszokottól.

19. Call O’ Da Wild – Clouds Of Smoke (1995)

A mindössze néhány évig működő harlemi duó összvissz hat számot adott ki, míg aktív volt. Ezek közül a Clouds Of Smoke a legismertebb vagy egyáltalán az egyetlen ismert közülük, mely a Bad Boys soundtrackjén jelent meg. Anno a Sony szerződtette a csapatot, és DJ Muggs-szal dolgoztak a bemutatkozó nagylemezükön, ám még annak megjelenése előtt feloszlottak, és végül ki sem adták az albumot.

18. Jeru The Damaja – Come Clean (1993)

Jeru The Damaja rövid, de annál nagyobb hatású első nagylemeze a keleti parti hiphop felelevenedésének egyik mérföldköve volt. A brooklyni előadó hipnotikus stílusa, mély és filozofikus szövegei mellé a korszak egyik legjobb producere, DJ Premier szállította az olykor agresszív, olykor pedig egészen minimalista alapokat, utóbbira tökéletes példa a Come Clean.

17. Method Man – I’ll Be There For You/You’re All I Need To Get By (Razor Sharp Mix) ft. Mary J. Blige (1995)

A Wu-Tang Clan-tagok közül Method Man volt az első, aki szólólemezzel jelentkezett, ez volt az 1994-es Tical. Ezen a lemezen szerepel az All I Need című felvétel, amelynek egy évvel később megjelent remixváltozatában már Mary J. Blige énekli a refrént (ami eredetileg Marvin Gaye és Tammi Terrell közös dalából származik), és ezért a változatért 1995-ben Grammy-díjat is nyert a páros. A dalnak létezik egy Sean Combs (akkoriban még Puff Daddy) által producerelt verziója is, amelyben egy Notorious B.I.G.-hangminta ismétlődik folyamatosan a háttérben; a videó viszont a Razor Sharp Mixhez készült, ennek producere a Wu-Tang-főnök RZA volt.

16. Das EFX – Real Hip Hop (1995)

A brooklyni duónak a Hold It Down már a harmadik lemeze volt, és két korábbi sikeres albumuk mellett szinte elveszett a megjelenésekor. Jóval kevesebb meghatározó pillanat van rajta, mint korábbi produktumaikon, nyersebb, kevésbé marad meg elsőre. Mégis az album elején lévő Real Hip Hop az egyik legnagyobb slágerük az akkor már old schoolnak ható egyszerűségével és a két rapper erőteljes karizmatikusságával.

15. Redman – Funkorama (1995)

A newarki Reggie Noble, vagyis Redman a kilencvenes években igazán elemében volt: az évtizedben megjelent négy nagylemeze kivétel nélkül remekművek, ahogyan a Method Mannel közös, ‘98-as Blackout! is az volt (ehhez képest az ezredforduló utáni anyagai igencsak felejthetőek). A listánkra felkerült Funkorama az Erick Sermon által összeállított válogatáslemez, az Insomnia első tétele, illetve single-ként is megjelent, azonban egyik Redman-szólólemezre sem került fel. A dal egy Fat Boys-, illetve egy A Tribe Called Quest-hangmintát is tartalmaz (utóbbi csapat első számú rappere, Q-Tip fel is tűnik a Funkorama videójában), és hát egy hamisítatlan, nyers hangzású Redman-bomba, tényleg az egyik legjobb felvétele.

14. Warren G – Regulate ft. Nate Dogg (1994)

A szám, ami megjelenése évében a Def Jam legsikeresebb kislemeze lett, egész nyáron uralta a slágerlistákat, és később Grammy-díjra is jelölték. A Regulate a G-Funk korszak kezdetét jelentette, egy teljesen új korszak kezdetét a gengszter életmóddal, kurvákkal és erőszakkal, mikor teljes mértékben az image kerül előtérbe.

13. A Tribe Called Quest – Can I Kick It? (1990)

A Lou Reed klasszikusának hangmintájára épülő Can I Kick It? a banda első nagylemezén jelent meg, ám egy demóverziója már szerepelt azon a hanganyagon, melyet még 1989-ben a Geffen kiadóhoz küldtek. Az ATCQ egyik rappere, Phife Dawg egy 2011-es interjúban elmesélte, hogy sosem kaptak jogdíjat a dal után, mivel minden, a dalból származó pénz Lou Reedhez került a sample miatt. Nagyon hálásak voltak a zenésznek, hogy átengedte a mintát, de mélységesen csalódtak benne, hogy nem osztozott a bevételen.

12. Busta Rhymes – Woo-Hah!! Got You All In Check (Remix) ft. Ol’ Dirty Bastard (1996)

Busta Rhymes pályafutását a Leaders Of The New School tagjaként kezdte, Ol’ Dirty Bastard pedig a Wu-Tang Clan kilencesfogatának legkülöncebb egyénisége volt (2004-ben hunyt el drogtúladagolás következtében), és hát mindketten rendesen kilógtak a sorból mindig is, így aztán szinte szükségszerű volt, hogy előbb-utóbb együtt alkossanak valamit. A két jellegzetesen őrült, mániákus flow aztán tényleg összetalálkozott a Busta Rhymes első lemezéről ismert Woo-Hah!! Got You All In Check remixváltozatában (az eredetiben ODB nem szerepel), amelyhez egy nem kevésbé őrült videó is készült, amiről talán nem túlzás azt állítani, hogy az évtized legemlékezetesebb hiphop-videója volt.

11. Roots Manuva – Movements (1999)

A jamaicai származású londoni rapper, Rodney Hylton Smith, azaz Roots Manuva első lemeze 1999-ben jelent meg a Ninja Tune-hoz tartozó Big Dadánál, és óriási vérfrissítést jelentett a brit hiphop számára, de talán nem túlzás az újkori hiphop legjobb lemezei között emlegetni. A Brand New Second Hand maga egy slágerhalmaz, mégis a nyitószám, a Movements az, mely a legmélyebb hangulatot adja át, a nagyvárosi, urbánus életérzést.

10. Da Dysfunkshunal Familee – New Ruff Flava (3rd Eye Radio Remix) (1994)

A brooklyni Da Dysfunkshunal Familee talán az egyik legkevésbé ismert csapat a listánkon. A nyolctagú gárda már a nyolcvanas évektől együtt zenélt, ám a 2000-ben megjelent nagylemezükig mindössze két ep-t adtak ki (egyet ’94-ben, egyet pedig ’97-ben). Előbbi volt a New Ruff Flava, melyen a címadó szám rádió remixéhez anno még klip is készült, viszont sosem adták ki. A banda soha nem futott be, megmaradt a szűk underground rétegben, pedig az említett szám – még ha nem is jelentős – kiemelkedően szuper.

9. The Pharcyde – Drop (1995)

A Drop a legismertebb szám a Pharcyde második lemezéről, az 1995-ös Labcabincalifornia-ról, amelyhez egy különleges videó is készült Spike Jonze rendezésében. A forgatáson a csapat tagjai visszafelé lépkedtek az utcákon (sőt, még dalszövegüket is megtanulták visszafelé!), majd az egészet visszafelé játszották le, ezzel egy meglehetősen szürreális, és a dal hangulatához jól passzoló látványt létrehozva. A Drop alapját J Dilla jegyzi, ahogyan a Labcabincalifornia alapjainak zömét is, a refrént pedig egy Beastie Boys-hangminta képezi, méghozzá egy olyan, amelyet sok más dalban is felhasználtak, de talán ez a legismertebb felbukkanása (a figyelmesebbek ki is szúrhatják a videóban Ad Rock és Mike D rövid feltűnését).

8. The Roots – Distortion To Static (1994)

Habár manapság már nem számít annyira különleges dolognak, hogy egy hiphop-formáció élő hangszerekre cserélje a dobgépeket meg a lemezjátszókat, a kilencvenes évek elején a Roots igazi megújítója volt a műfajnak ezzel a lépéssel, közvetlen előzményként talán csak a Stetsasonic munkásságára utalhatunk. Utóbbi néhány lemezük már meglehetősen eklektikus hangzású, a kilencvenes években megjelent klasszikusaik még egyértelműen a jazz irányába húztak, második nagylemezük, a ’95-ös Do You Want More?!!!??! meg aztán különösen; ezen található a Distortion To Static is (ugyan egy évvel korábban a nagykiadós debütálásukat jelentő EP-jükön, a From The Ground Up-on is szerepelt), ami tökéletes példa az akkori anyagaik jellegzetes hangzására.

7. Gang Starr – Mass Appeal (1994)

A Guru és DJ Premier alkotta Gang Starr a kilencvenes évek egyik legmegbízhatóbb hiphop-formációja volt, akik tévedhetetlenül szállították a jobbnál jobb lemezeket. Premier eleve meghatározó producer volt, sok más mc-nek is írt olyan alapokat, amelyekből aztán az évtized slágerei születtek, a 2010-ben elhunyt Guru pedig a hiphop történetének egyik legelismertebb rappere, ami legalább annyira betudható volt jellegzetesen rekedtes orgánumának, mint nagyszerű dalszövegírói képességeinek. Negyedik lemezükkel, a ’94-es Hard To Earn-nel indultak el egy kicsit nyersebb, keményebb hangzás irányába; ezen a lemezen található egyik legismertebb számuk, a Mass Appeal, ami igazából a Gang Starr védjegyszerű húzásainak (minimalista alap, scratch-elt vokálokból gyúrt refrén, Guru kicsit szócsatásra vett dalszövege) csúcsra járatása.

6. Common – I Used To Love H.E.R. (1994)

Common ’94-es albuma, a Resurrection kiváló kritikai visszhangot ért el, ám a mainstream sikertől még messze elmaradt. Az akkoriban még Common Sense-ként dolgozó zenész igazából csak a szám végén fedi fel, hogy valójában nem egy nőről rappel, hanem a hiphop átalakulásáról. A szövegben rejtőző metafora az, hogy a nyolcvanas években indult irányt mára felcserélte a populárissá váló gengszter mentalitás, és eltűnt belőle a tudatosság, valamint az afrocentrikusság.

5. Mos Def – Mathematics (1999)

A művésznevét néhány éve Yasiin Bey-re változtató Dante Terrell Smith, aki azért továbbra is Mos Defként a legismertebb, 1999-ben jelentkezett első lemezével, a Black On Both Sides-szal, ami a hiphop történetének egyik legjobb anyaga, mondhatni hibátlan. Nehéz is kiemelni róla egyetlen felvételt, ugyanakkor a Mathematics már csak azért is jelentős, mert az alapját a hiphop-producerek egyik legnagyobbja, DJ Premier készítette, aki ráadásul az egyik kedvencének nevezte ezt az alapot, a dal refrénje meg a Premierre jellemző scratch-elt hangmintákból áll. Mos Def játékos dalszövegében pedig matekos szójátékokkal beszél különféle társadalmi problémákról.

4. The Pharcyde – Passin’ Me By (1992)

A Los Angeles-i négyes első lemeze, a Bizarre Ride II The Pharcyde a gengszter rap fénykorának kellős közepén jelent meg, és egy egészen friss, játékos és lazább hangvételű színt vitt a hiphopba. Az album második single-je volt a Passin’ Me By, mely a viszonzatlan szerelmekről szól: Bootie Brown egy tanárjáért volt oda, SlimKid3 az első barátnőjéről írt, Imani kiszemeltje pedig már foglalt volt. A szám a rap kislemez lista első helyére tornázta fel magát, míg a Billboard százas listáján az 52. helyet érte el.

3. Gravediggaz – 1-800 Suicide (1994)

A Prince Paul, Frukwan, Too Poetic és RZA alkotta Gravediggaz-t a horrorcore műfaj megalkotójaként tartják számon. Egyik legerősebb számuk a ’94-es debütlemezükön megjelent 1-800 Suicide, mely a látszat ellenére valójában a hiphop kommerszé válásáról szól. A számban elhangzik a „suicide, it’s a suicide, biddy-bye-bye” sor is, melyet először KRS-One használt 1987-ben a Moshitupban. Később szállóigévé vált a szövegrészlet, és olyanok is átvették, mint Ice-T, Jay-Z, Snoop Dogg vagy a Jedi Mind Tricks. Állítólag mindössze azért, mert menőn és veszélyesen hangzik.

2. Beastie Boys – Sabotage (1994)

A Beastie Boys a kilencvenes években annyira sok klasszikust szabadított a világra, hogy nem az volt a kérdés, hogy felkerülnek-e a listára, hanem hogy melyik számuk lesz a befutó, de rövid dilemmázás után egyértelművé vált, hogy mind közül a Sabotage a legfontosabb ebből az időszakból. A gond nélkül kultikusnak nevezhető dal keményebb hangzású, a három mc a klasszikus dob-gitár-basszusgitár felállásban nyomta az alapot (azért ne feledjük, hogy a Beastie Boys eredetileg hardcore punk-zenekarként indult). A dalhoz készült videó meg nem kevésbé legendás (Spike Jonze rendezte ezt is, az ő neve fentebb már előkerült), a hetvenes évek rendőrfilmjeit parodizálja, és utóhatását mi sem mutatja jobban, mint hogy tizennyolc évvel a megjelenése után képregény is készült belőle.

1. Wu-Tang Clan – C.R.E.A.M. (1993)

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Wu-Tang Clan minden idők egyik legmeghatározóbb hiphop-csapata, még ha az ezredforduló után már igazán értékálló lemezzel nem is jelentkeztek (már ha csak a csapat neve alatt kijött anyagokat tekintjük). ’93-as debütálásukkal, az Enter The Wu-Tang (36 Chambers) című lemezzel újradefiniálták a műfajt; RZA iskolát teremtő alapjai, a soul-hangminták, utalásaik a távol-keleti harcművészeti filmekre, stb. egy olyan egésszé álltak össze, ami a mai napig érezteti a hatását megannyi más előadó zenéjében. Az első lemezükön található C.R.E.A.M. (ami a “Cash Rules Everything Around Me” rövidítése) a legsikeresebb single-jük volt, és később nagyon sok dalban tesznek rá utalást. A C.R.E.A.M.-ben Raekwon és Inspectah Deck rappelnek, a refrén pedig Method Mané.

(Szöveg: Árvai Dániel, Horváth Zoltán Dávid)